CD hallgatás otthon - Mitől más? 3.

Mitől más? sorozatunk soron következő témája az otthoni CD hallgatás. 

A Helen Doron kurzusokkal járó otthoni feladat: az aktuális CD-t háttértevékenységként (játék, fürdés közben, autóban...) vagy akár a dalokat együtt énekelve hallgassuk meg naponta kétszer. A CD-k lejátszási ideje nem több, mint 15-20 perc.

Mire jók a CD-k? 

Volt már olyan Veled, hogy hallottál reggel egy dalt a rádióban, és egész nap az ment a fejedben? Velem sokszor előfordul, szerencsés esetben olyan dalról van szó, ami tetszik is (persze többször előfordul, hogy egy bugyuta dalocska ismétlődik újra és újra a privát koncerttermemben). Azokat a részeket, aminek a szövegében nem vagyok biztos, dúdolom vagy halandzsával kipótolom. Valahogy így lehet elképzelni a gyerekeknél is. Meghallgatják a CD-t otthon, belemegy a kis fülükbe a dallam, a szöveg. Az órákon eljátsszuk, elénekeljük együtt amit otthon már hallottak. Mire újra hallja otthon, már vannak szavak, amik blablából átváltoztak valódi jelentésű, létező szavakká. (Egyik kedvencem: turn around helyett "pörgőráund" - "Hiszen körbeforgunk!")

A következő órán átismételjük a már megértett szavakat, és újakat is veszünk, lépésről lépésre tisztázva a CD hanganyagát. 

Ha valamelyik gyermek nem hallgatja otthon a CD-t, az órán először szembesül a dallal. Innentől kezdi a halandzsázást, a saját nyelvére való átírást - talán már meg is találja a jelentést, összekapcsolja a szóval. Viszont ha ezek után sem hallja otthon is a dalokat, vagy csak hébe-hóba, elfelejti, amire már rájött, hiszen nem kérdezzük tőle naponta többször mondjuk hogy "who says woof?".

Mivel a foglalkozásokon egyáltalán nem fordítunk, az órán időbe telik, mire újból elkapja a fonalat, és ezáltal nem halad olyan tempóval, mint a többiek (akik rendszeresen elvégzik a "házi feladatot").  Lehet, hogy fogalma sincs szegénykének arról, hogy mi az a train, zavarban érzi magát, és egy idő után talál mást az órán, amivel elfoglalhatja magát, ezáltal a többi gyerkőcöt is zavarva az órán.

Felnőttként valahogy úgy lehet a helyzetet a legjobban átérezni, mintha mindenféle előzetes nyelvtanulás nélkül kiraknának minket egy idegen városban, ahol körülöttünk idegen nyelven hablatyolnak. Amint meghallunk egy ismerős szót, máris kapaszkodunk belé, minél több ilyet hallunk, annál magabiztosabbak leszünk. Viszont ha nem értünk semmit, vagy csak nagyon keveset, elveszettnek érezzük magunkat. Körülbelül így érezheti magát az a gyermek, aki nem hallja rendszeresen az órák anyagát otthon is. 

Nagyszerű tanárképző tanárunk, Justyna így fogalmazott egyszer: "A Helen Doron módszerrel tanuló gyerekek heti 14+1 angolórát kapnak. 14-et otthon, CD hallgatás közben, és egyet, amikor eljönnek hozzánk a nyelviskolába."

Fontos, hogy a hanganyag ne csak nyűg legyen, hanem egy plusz lehetőség a tanulásra, akár együtt hallgatva és esetleg eljátszva otthon. Mivel minél többször hallja a gyermek az angol nyelvet, annál könnyebb dolga lesz, ezért tartjuk a napi kétszeri CD hallgatást biztos módszernek. Persze a legjobb az lenne, ha mindennap jönne hozzánk angolozni a gyerkőc - de mivel ez nem túl egyszerűen kivitelezhető, szívből ajánljuk helyette az otthoni CD-hallgatást!

:-)

Use it or loose it?

Használjuk vagy elfelejtjük? A tanulmány szerint az AGY emlékszik az „elfelejtett” nyelvtudásra is.

Science Daily (2009, szept. 25) — Sokan tanulnak idegen nyelveket kiskorukban, de bizonyos esetekben ez a nyelvvel való találkozás túl rövid és azután nincs alkalmunk gyakorolni az adott nyelvet. Esetenként úgy érzékelhetjük, hogy az ilyetén módon elhanyagolt nyelvtudás eltűnik a memóriánkból.

Valóban „használjuk vagy elfelejtjük” lenne a helyzet? Bár úgy tűnhet, hogy semmilyen emlékünk nincs az adott nyelvről, a legújabb kutatások igazolják, hogy az ún. „elfelejtett” nyelvtudás mélyebben vésődik be agyunkba, mint azt elsőre gondolnánk.

Jeffrey Bowers, Sven L. Mattys és Suzanne Gage a University of Bristol pszichológusai kutatásukhoz olyan önkénteseket kerestek, akiknek angol volt az anyanyelve, de gyermekkorukban rövid ideig hindi vagy zulu nyelvet tanultak. Azért erre a két nyelvre fókuszáltak a kutatók, mert ezek a nyelvek olyan fonémakat tartalmaznak (fonéma=a nyelv a legkisebb egysége), amelyeket az angol anyanyelvűek nagyon nehezen ismernek fel.

A kutatók megkérték a jelentkezőket, hogy töltsenek ki egy nyelvi tesztet, annak ellenőrzéséhez, mennyire emlékeznek az „elhanyagolt” nyelv szókincsre. Ezután, megkérték a résztvevőket, hogy hindi vagy zulu nyelvben található fonéma párokat próbáljanak felismerni.

Kiderült, hogy bár a szókincs tesztelése közben úgy nézett ki, hogy semmilyen emlékük nincs az adott idegen-nyelv szavairól, a résztvevők meglepően gyorsan újra tudták tanulni az idegen fonémákat és helyesen azonosították őket az ún. „elfelejtett” idegen nyelven!

Ezek a kutatási eredmények melyek a Pszichológiai Szövetség, Psychological Science című folyóiratának legutóbbi számában jelentek meg, bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a kisgyermekek korai nyelvtanulásának nagy hatása lehet a beszédfejlődésre, még akkor is, ha később nem találkoznak azzal a nyelvvel.

A cikk írói arra következtetésre jutottak, hogy „Még akkor is, ha a nyelvet „elfeledettnek” érezzük, miután sok évig nem használtuk, a korai nyelvtanulás nyomai fellelhetőek az agyban, melyek a nyelv könnyebb újratanulása során manifesztálódnak.„

Forrás: http://www.sciencedaily.com/releases/2009/09/090924112845.htm

Helen Doron Központunk fordítása

Tanárok - Mitől más? 2.

Folytatjuk 'Mitől más?' sorozatunkat. Ebben a bejegyzésben az egyedi tanárképzésről lesz szó. 

Egyértelmű, hogy egy gyermeket nem úgy tanítunk, mint egy felnőttet, de még csak nem is úgy, mint egy kisiskolást. Képzeljük el, hogy egy pár éve pályán levő, felnőtteket oktató tanárt hirtelen megbíznak azzal a feladattal, hogy óvodás korú gyermekeket tanítson. Kap hozzá egy tanári kézikönyvet, tananyagot, dalokat, feladatokat. Otthon áttanulmányozza, megtanulja a szövegeket, tevékenységeket, játékokat. Aztán szembekerül az első eleven, hús-vér kisgyermekekből álló, izgő-mozgó kis csoportjával. Megcsillogtatja tudását, használja a felnőtteknél amúgy tökéletesen működő rutinját  - és nem az történik, amit várt. A gyerekek nem mondják utána a szavakat, nem értik mit akar tőlük. Nem baj, majd a jövő héten jobb lesz. De a jövő héten semmi sem változik. Frusztrációja hétről hétre nő, a gyerekek sem tudnak mit kezdeni a helyzettel. "Mit csinálok rosszul?"  - gondolja a tanár. "Hiszen pontosan úgy tettem, ahogy a tanári kézikönyvben írták". Egy idő után teljesen kétségbeesik, gyomorgörccsel megy be az órákra, és alig várja, hogy vége legyen az órának. 

Így kell ennek történnie? 

Bizony nem. 

Helen Doron a világon egyedülálló módon képezi tanárait. A Teacher Trainer-ek személyesen tőle tanulnak, és adják át ismereteiket a leendő tanároknak.  Ezeken a szemináriumokon nem lehet elbújni a másik mögé, vagy kibújni a feladat alól: egyszerűen MUSZÁJ aktívan részt venned a munkában. Egyrészt, mert kis létszámú oktatásról van szó, másrészt mert itt bizony mindenkire kíváncsiak. Életszerű szituációkban gyakoroljuk, hogy a hibák ne az órán jöjjenek elő. 

Fontos a tudás felfrissítése - ezért van minden évben tanári konferencia, ahol találkozhatunk tanár kollégáinkkal, ötleteket cserélhetünk, beszélgethetünk tapasztalatainkról. Nem utolsósorban ezeken a konferenciákon Helen maga is részt vesz, a bátrabbak vele is beszélgethetnek :-) Na nem mintha olyan félelmetes lenne: egyszerűen hihetetlen érzés, hogy a hölgy, aki a CD-ken énekel, ott áll veled szemben. Évente szükséges egy új szemináriumon való részvétel is az aktív Helen Doron tanári státuszhoz. Fontos az érzet, hogy nem vagy egyedül, ha szembetalálkozol egy problémával az órán, tudod, kihez fordulhatsz, akár Helenhez személyesen: szívén viseli tanárai sorsát, és válaszol a neki küldött e-mailekre. 

Helen Doron nekünk, tanároknak nem csak egy név, hanem egy olyan személy, aki felépítette saját módszerét, amivel több mint egymillió kisgyermek tanult már világszerte - és egy tanár, aki ugyanúgy megizzad egy gyerekekkel végigugrált angolóra után.

Sokan kérdezték már - Mitől más? 1.

... hogy miben más a Helen Doron Módszer. Ennek megválaszolására elindítunk egy sorozatot, mert úgy gondoljuk, hogy a HD sokban más, mondhatni TELJESEN más - ezt pedig célszerű több cikkben bemutatni. 

Az első dolog, amiben a Helen Doron Módszer más: 

Élményszerű tanítás

A Helen Doron Early English nem csupán egy nyelvtanítási metódus. Sokkal inkább nyelvelsajátításról van szó. Ennek folyományaként az órákon nem csak nyelvet tanulnak a gyerekek, hanem sokkal többet. Sok mindenre maguktól kell rájönniük, ezáltal fejlődik problémamegoldó készségük. Olyan játékokat játszunk velük, ami a korosztályuknak megfelelő, de azért mégis kihívás. Egyrészt rá kell jönniük, hogy működik az adott játék, másrészt ezt az egészet angol nyelvű környezetben teszik, így duplán csikorognak a kis agytekervények. Megtanulnak angolul gondolkodni. Ezáltal szükségük van sok-sok kreativitásra. 

Aztán ott vannak a kortársak, a kis csoporttársaik, tehát a megfelelő társas viselkedésre is szükséges figyelniük. Bizony ki kell várni a sorukat, használják a "kérem" szót (khm, lehetőleg angolul! :-) PLEASE a varázsszó) és ha a tanár következetes, akkor a szokások hamar rögzülnek.

A legegyszerűbb oktatási mód a vizuális tanítás, vagyis ha megmutatunk valamit a kis tanítványoknak. De nem mindenki vizuális típus, ezért használjuk a Helen Doron órákon más érzékeinket is. Ilyen például az ízlelés: gyümölcsök tanításakor meg is kóstoljuk azokat. Csukott szemmel, a plüssjáték kitapintása révén is ki lehet találni, milyen állatra gondolhatott a tanár néni. Ha megszagolunk valamit, az illat emléke erősen rögzül, könnyen lehet hozzákapcsolni dolgokat. A hallás, mozgás pedig dalok, tevékenységek, koreográfiák során kerül használatra. 

A foglalkozások során fejlődik a gyerekek önbizalma. Szeretnénk, ha minden kisgyermek egészséges, kiegyensúlyozott, boldog felnőtté válna, és ehhez elengedhetetlen a sikerélmény. Maga a tanítás ÉLMÉNY (így, nagybetűvel) legyen, mind a gyerekeknek, és mind a tanárnak! Pozitív emléket vigyenek haza magukkal az órákról a lurkók, ezért fontos, hogy a tanár minden gyerekre figyeljen, ismerje az erősségeiket és a gyengéiket egyaránt. Ha tudom, hogy az egyik kicsinek nem az erőssége a memóriajáték, akkor mindenképpen tervezek egy olyan játékot az órára, amiben ő a legjobb. Hiszen minden gyerek más és más, így a képességeik is mások. 

A következő bejegyzésünkig álljon itt egy idézet egyik kis tanítványunktól: 

Anyuka kérdezi:  Na, mit tanultatok ma? 

Válasz: Anyuuuu, mi itt nem tanulunk, hanem játszunk! 

:-)

Egy kis komolyság...

Már az anyaméhben megkezdődik a kétnyelvűség

Azok a babák, akik már az anyaméhben rendszeresen két nyelvet hallanak, nagyobb eséllyel lesznek később kétnyelvűek - közölték amerikai kutatók a Psychological Science című szaklapban megjelent tanulmányukban.

A University of British Columbia pszichológusai egy francia kutatóval együtt vizsgálták újszülöttek két csoportját. Az egyik csoportba tartozó babák csak angol nyelvű beszédet hallottak méhen belül, míg a másik csoportba tartozó magzatok az angolon kívül tagalog nyelvet is hallottak, amelyet a Fülöp-szigeteken beszélnek.

A kutatók a babák nyelvek iránti preferenciáját az újszülöttek szopóreflexének segítségével vizsgálták, mert igyekvőbb szopásuk az inger iránti érdeklődésüket jelzi.

Az első tesztben a csecsemők 10 percen át hallottak beszédet, mely percenként váltakozva angol vagy tagalog volt. Azok az újszülöttek, akik az anyaméhben csak angol beszédet hallottak, nagyobb érdeklődést mutattak az angol iránt, azaz szopóreflexük erősebb volt ilyenkor, mint amikor tagalog nyelv hangzott fel mellettük. A magzatként már két nyelvnek kitett csecsemők ezzel szemben egyforma érdeklődést mutattak az angol és a tagalog iránt is. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a születés előtti kétnyelvűség hatására a babák jobban figyelnek mindkét nyelvre, vélhetően könnyebben meg is tanulják azokat.

A szakemberek azt is vizsgálták, vajon különbséget tudnak-e tenni az újszülöttek a két nyelv között, ami a kétnyelvűség feltétele. A kutatók szerint az eredmények azt mutatják, hogy a kétnyelvű csecsemők az egynyelvűekhez hasonlóan képesek voltak a nyelvek megkülönböztetésére, ami hozzájárul ahhoz, hogy ne keverjék össze a későbbiekben két nyelvüket.

(Helen Doron Központunk cikke)

Milyen a jó tanár?

Helen Doron óra közben

Az előző bejegyzésünkben a bemutató órákról írtunk. Ott említettük, hogy nagyon fontos, jó-e a tanár. 

De milyen a jó tanár? Lehet, hogy elsőre ez egyszerű kérdésnek hangzik, de valójában nem az. Érdekes, hogy vannak nagyon is egyértelmű kritériumok, de vannak szubjektív szempontok is. A Helen Doron nyelviskolákban természetesen arra törekszünk, hogy a lehető legjobb tanárt találjuk meg Gyermeked számára - a HD tanároknak, mire elérnek odáig, hogy bemutató órákat tartsanak, számtalan vizsgáztató előtt kell megfelelniük (nyelviskola vezető, leendő tanár kollégák, országos központ, teacher trainer, azaz tanárképző tanár... ) 

Az itt leírtak a mi véleményünket tükrözik, a teljesség igénye nélkül.

* Elengedhetetlen a tökéletes nyelvtudás. Nem feltétlenül diplomára gondolunk: a nyelv alapos ismerete a lényeg. Ebbe beletartozik a jó kiejtés is. (Nem szeretnénk olyat hallani a gyerekektől, hogy "Anya, a CD-n a néni máshogy mondta...")

* Határozottság. Legyen a tanár kedves, empatikus, de tudjon határozottan kérni, közbeavatkozni. Ez néha nagyon nehéz, amikor a gyerekek néznek ránk boci szemekkel, vagy éppen szívből kacagnak valamin...

* Egyformán figyeljen minden kisgyerekre a foglalkozásokon. 

* Ragaszkodjon az óratervéhez, de ne legyen túl merev. Lehet, hogy az adott feladathoz aznap éppen senkinek sincsen hangulata. Ilyenkor legyen 1-2 plussz dolog a tarsolyában.

* Pozitív megerősítés. Dicséret, dicséret, dicséret. Ne csak azt vegye észre, ha valaki rosszat csinál!
* Értsen a gyerekek nyelvén. Ne egy felnőttképzésből, muszájból áthelyezett tanár legyen, hanem elhivatott, gyermekszerető, gondosan felkészült pedagógus, aki szívből tanít.

Ha mindezek a tételek teljesülnek, akkor is ott van a legfontosabb kérdés: szeret-e Gyermeked az órákra járni? Hiszen lehet, hogy a szülőnek a tanár tökéletesnek tűnik, de a gyerek mégsem fogadja el. Lehet, hogy neki olyan tanár a kedvence, aki esetleg Neked nem a legszimpatikusabb. A gyerekek általában jól döntenek, érdemes rájuk hallgatni - megérzik, hogy kinél tudnak a legjobban tanulni, kivel tudnak a legjobban együttműködni.