Idén
nyári foglalkozásaink során ellátogattunk a Noé Állatotthonba. Nem számított,
hogy első vagy éppen már sokadik alkalommal mentünk Hozzájuk, ugyanaz az
izgatott érzés fogott el minket, tanárokat is, mint gyerekként Karácsony előtt.
Mert mindaz, amit ott tapasztalhattunk, valódi ajándék. Legyen egy állat bármilyen
pici, vagy éppen óriási, fiatalka vagy ősz aggastyán, tollas vagy sörtés – a
Noéban mindenki egyenlő. A gyerekek különösen ráéreztek erre, és bár többen
voltak olyanok, akik megszeppenve lépték át az állatotthon kapuját, mondván ők
biztosan félni fognak, kivétel nélkül, saját döntésüket meghozva nyitottak az
állatok felé. Megérezték, ösztönösen tudták, hogy senki nem fogja őket itt
bántani.
Őszintén
reméljük, hogy az érzés kölcsönös volt, amint a képeken látszik is, minden
héten bizalmasan kísértek minket az állatok. Volt aki közelebbről, volt aki
tisztes távolságból, de azért mindig rajtunk tartották vigyázó tekintetüket.
Sokan
rácsodálkoztunk a háztáji állatok szelídségére és békés együttélésükre más
állatokkal. Élmény volt kecskét, malacot, lovat simogatni. A Noé
Állatotthonban még különleges állatokat is megfigyelhettünk, szerintünk soha
egyik gyerkőc sem fogja elfelejteni a pillanatot, amikor rókát simogathatott, vak varjú
etethetett, vagy amikor láthattuk, hogyan eszi Bruce Willis, a sakál a kekszet.
Mert bizony a sakál szereti a kekszet!
Látogatásunk
egyik célkitűzése volt, hogy a gyerekek láthassák, állatot tartani nagy
felelősség és sok munkával jár, és bizony, ha éppen már nincs kedvünk vele
foglalkozni, nem lehet csak úgy félretenni kis kedvencünket. Többen nem is
értették, hogy mit jelent az, hogy egy állatnak nincsen gazdája, magától
értetődőnek, természetesnek vették, hogy „megunt” állatot nem rakunk csak úgy
ki az utcára. A gyerekek és az állatok különleges viszonyát, a feltétel nélküli
és teljes szívből jövő szeretet nekünk is megható volt látni. Őszintén
reméljük, hogy ez a tiszta, gyermeki gondolkodásmód végigkíséri őket az életük
során, és sok év múlva is így fognak vélekedni az állattartásról.
Aki
esetleg azért nem látogatott még el személyesen az állatotthonba, mert félt
attól, hogy ott szomorú élmények várják, annak nyugodt szívvel üzenjük, hogy
nincs mitől tartania. A Noéban pont a szomorúság ellentétét láttuk:
barátságot, törődést, három lábon is boldogan ugráló kutyát, életörömöt,
kitartást, elhivatottságot, reményt.
Nagyon köszönjük a Noé összes dolgozójának, önkéntesének, hogy mindig kedvesek és figyelmesek voltak velünk, köszönjük a mérhetetlen türelmet és odafigyelést, e csodás nyár emlékét. De legfőképpen azt köszönjük, hogy ennyire szeretik az állatokat.
 |
| Búcsú a Noétól |
http://noeallatotthon.hu/
