Egy nyár képekben

Idén nyári foglalkozásaink során ellátogattunk a Noé Állatotthonba. Nem számított, hogy első vagy éppen már sokadik alkalommal mentünk Hozzájuk, ugyanaz az izgatott érzés fogott el minket, tanárokat is, mint gyerekként Karácsony előtt. Mert mindaz, amit ott tapasztalhattunk, valódi ajándék. Legyen egy állat bármilyen pici, vagy éppen óriási, fiatalka vagy ősz aggastyán, tollas vagy sörtés – a Noéban mindenki egyenlő. A gyerekek különösen ráéreztek erre, és bár többen voltak olyanok, akik megszeppenve lépték át az állatotthon kapuját, mondván ők biztosan félni fognak, kivétel nélkül, saját döntésüket meghozva nyitottak az állatok felé. Megérezték, ösztönösen tudták, hogy senki nem fogja őket itt bántani.

Őszintén reméljük, hogy az érzés kölcsönös volt, amint a képeken látszik is, minden héten bizalmasan kísértek minket az állatok. Volt aki közelebbről, volt aki tisztes távolságból, de azért mindig rajtunk tartották vigyázó tekintetüket.

Sokan rácsodálkoztunk a háztáji állatok szelídségére és békés együttélésükre más állatokkal. Élmény volt kecskét, malacot, lovat simogatni. A Noé Állatotthonban még különleges állatokat is megfigyelhettünk, szerintünk soha egyik gyerkőc sem fogja elfelejteni a pillanatot, amikor rókát simogathatott, vak varjú etethetett, vagy amikor láthattuk, hogyan eszi Bruce Willis, a sakál a kekszet. Mert bizony a sakál szereti a kekszet!

Látogatásunk egyik célkitűzése volt, hogy a gyerekek láthassák, állatot tartani nagy felelősség és sok munkával jár, és bizony, ha éppen már nincs kedvünk vele foglalkozni, nem lehet csak úgy félretenni kis kedvencünket. Többen nem is értették, hogy mit jelent az, hogy egy állatnak nincsen gazdája, magától értetődőnek, természetesnek vették, hogy „megunt” állatot nem rakunk csak úgy ki az utcára. A gyerekek és az állatok különleges viszonyát, a feltétel nélküli és teljes szívből jövő szeretet nekünk is megható volt látni. Őszintén reméljük, hogy ez a tiszta, gyermeki gondolkodásmód végigkíséri őket az életük során, és sok év múlva is így fognak vélekedni az állattartásról. 

Aki esetleg azért nem látogatott még el személyesen az állatotthonba, mert félt attól, hogy ott szomorú élmények várják, annak nyugodt szívvel üzenjük, hogy nincs mitől tartania. A Noéban pont a szomorúság ellentétét láttuk: barátságot, törődést, három lábon is boldogan ugráló kutyát, életörömöt, kitartást, elhivatottságot, reményt. 

Nagyon köszönjük a Noé összes dolgozójának, önkéntesének, hogy mindig kedvesek és figyelmesek voltak velünk, köszönjük a mérhetetlen türelmet és odafigyelést, e csodás nyár emlékét. De legfőképpen azt köszönjük, hogy ennyire szeretik az állatokat. 

Búcsú a Noétól

 http://noeallatotthon.hu/